Itt soha nem vagy egyedűl
Ott a társ keresők csak kat rá és már is nem vagy egyedűl.
Neked is bejöhet csak légy kitartó
Jelentéktelen árnyék
Ezen a fáradt, gyenge éjjelen
Átkozom miattad megszületett szégyenem,
S büszkeségem, mely vele egyszerre halott.
Te tettél ilyenné, s most gyenge vagyok.
Érzem, nem érhet még véget.
alig ismerlek, de már felednem kéne téged.
hiába mondják, te rég mással vagy boldog,
de szívemben érted oly kínzó érzést hordok.
...de neked ez nem számít már.
Hiába mondanám szemedbe, hogy fáj.
Súlyos könnyeim gördülnek az éjben,
sorra csillannak a gyenge Holdfényben.
Megfürödnek a homályos mélyben.
Újult erőt ad, ahhoz,hogy éljen,
de én nem akarom! Többet sírni érted...
nem vagy hibás, hisz te sosem kérted.
Fáradt dalával sújt engem az éj,
s arra bíztat: Kislány remélj!
De minek? Mondd! Van egyáltalán értelme?
Ne bíztass! Kérlek! Ne... Ne!
Mondd inkább, hogy így is halottak a tettek,
s hiába fürödnek a Holdfényben a könycseppek!
Én sem vagyok több, mint a Földön egy lány.
Most már annyi sem... Csak egy fiú mögött az árny.
A betonon, én vagyok, ki követi léptét,
s hallom tisztán szaggatott lélegzetét...
óh, hallom, hallom, tudom már, mit eddig csak hittem:
hogy ő nem csupán egy embernek öltöztetett Isten.
Amiket mondok, azok szavak csupán.
Hiába ejtem ki őket most bután,
holnap úgy is újra küzdeni akarok érted.
Ez a játék talán sosem ér véget.
Sosem jössz rá, hogy a betonon az árny,
nem más, mint egy álmodozó lány,
kit te egy jelentéktelen folttá tettél.
S te nem érzed mégsem, hogy vétkeztél.
Nem mondtad soha, hogy reméljek,
ezért nem tudlak semmiért számonkérni téged,
de azt hiszem szeretlek. Én. A miattad már semmit nem érő lány..
A betonon követlek, ha nem is leszek több, mint egy árny.
forrás: suzymama.bloglap.hu